Analóg Angelika: Porosz kék vonaltanulmány no1, keret, paszpartu nélkül

akril, akvarell papíron
15x21 cm
2022

Ez a darab még direktebben játszik a gesztus és a díszítés közti ütközéssel, mint az előző. A középen ülő kék-fekete kompozíció gyors, nyers, szinte hadaró mozdulatokból épül fel: keresztbe futó ecsetnyomok, letörölt felületek, hirtelen sötét tömbök és olyan vonalak, mintha valaki egyszerre akarna rajzolni, törölni, visszavonni és újra nekimenni ugyanannak a gondolatnak. Ettől a felületnek van egy nagyon élő, ideges pulzálása. Nem „szép” akar lenni a klasszikus értelemben, hanem nyomhagyni.

A kompozícióban különösen jó, hogy a lazább, szinte szálkás kék rétegek fölött ott ül az a nagy, sötét, ék-szerű forma, ami hirtelen súlyt ad az egésznek. Olyan, mint amikor egy zaklatott mondat végén valaki odacsap egy nagyon határozott pontot. Ettől az addig lebegő, szétfutó mozgás egyszer csak szerkezetet kap. Szakmailag ez az egyik legerősebb húzás: a kép nem esik szét puszta gesztusokra, mert a sötét formák megtartják, megfeszítik, összefogják.

És persze itt is a keret az egyik legszórakoztatóbb szereplő. Az arany, túldíszített, majdnem operai keret úgy viselkedik, mint egy kissé hiú arisztokrata, akihez beköltözött egy vad, festékszagú kortárs rokon. A fekete paszpartu közben békebíróként működik: leválasztja egymásról a két világot, és ad a kis méretű munkának egyfajta színpadszerű méltóságot. Emiatt a festmény nem elveszik a pompában, hanem még provokatívabb lesz. Minél ünnepélyesebb környezetet kap, annál jobban kijön belőle ez a szemtelen, nyers energia.

A legjobb az egészben, hogy a mű nagyon pontosan érzi az arányt az irónia és a komolyság között. Nem csak egy „jópofa” kontraszt a barokk keret és a kortárs absztrakció között, hanem tényleg működő vizuális állítás arról, hogy mi számít emelkedettnek, mitől lesz valami műtárgy, és mennyit tesz hozzá a prezentáció ahhoz, hogy más szemmel nézzünk ugyanarra a pár ecsetcsapásra. A válasz persze az, hogy meglepően sokat — de szerencsére itt a festmény sem jön zavarba. Simán bírja a pompát, sőt, kifejezetten jól áll neki ez a kis nagyzoló színház.