Altnőder Emese 06 fotó - méret: 20X20

Ebben a fotóban az a legerősebb, hogy mintha egyszerre lenne nyár, emlék és technikai hiba. A tengerparti háttér önmagában majdnem banális lenne — felhők, víz, parti sáv, távoli alakok — de a középre csúszó, elmosódó emberi forma teljesen kibillenti a jelenetet a sima strandfotó kategóriájából. Olyan, mintha valaki nem csak átsétált volna a képen, hanem részben benne is ragadt volna.

A fekete-fehér tónusok különösen jót tesznek neki. Minden puhább, bizonytalanabb, és ettől az egész kap egy enyhén kísérteties, mégis nagyon elegáns réteget. Az alak arca és teste nem áll össze rendesen, inkább szétesik a tájban, mintha a horizont, a mozdulat és az identitás egy pillanatra összekeveredett volna. Nem dokumentál, hanem felidéz — és a kettő között nagyon nagy a különbség.

Van benne valami furcsán gyengéd is. Nem harsányan szürreális, inkább csendesen csúszik el a valóságtól. Ettől sokkal érdekesebb, mint egy “jól elkapott” portré vagy egy szép tengerparti jelenet. Inkább olyan, mint amikor egy régi érzés visszajön, de már nem teljesen tudod, kihez, mikorhoz vagy mihez tartozott. Ettől lesz benne egyszerre test, táj és hiány.

Az ilyen kép nem a tökéletességével működik, hanem azzal, hogy nyitva hagyja a jelentését. Nézed, és nem egy választ ad, hanem egy állapotot. Kicsit idegen, kicsit nosztalgikus, kicsit álomszerű — pont ezért marad meg.