Dés Márton: Az ottfelejtett emléke - 2013

30x40 cm, vegyes technika, feszített vászon
2013

Ezen az alkotáson a nőalak és a háttér között nagyon izgalmas feszültség van. A figura szinte divatrajzszerűen karcsú, elegáns és zárt, miközben mögötte a rózsaszín, lila, türkiz és fehér foltok sokkal vadabb, szétcsúszóbb világot építenek. Ettől az egész nem egyszerű portré lesz, hanem egy olyan helyzet, ahol a test tartása és a körülötte kavargó érzelmi tér ütközik egymással.

A nőalak különösen erős azért, mert nem teljesen festett tömbként jelenik meg, inkább rajzolt kontúrokból és vékonyabb jelzésekből áll össze. A háttér viszont vastagabb, festőibb, anyagszerűbb. Ez a különbség nagyon jól működik: mintha ő maga még csak formálódna vagy próbálná egyben tartani magát, miközben mögötte minden túl sok, túl erős, túl hangos.

A kéztartás is sokat számít. Az egyik kar leengedve marad, a másik a hajhoz ér, és ettől a figura kap egy enyhén pózoló, de nem magabiztos gesztust. Nem klasszikus szépségkép, inkább valaki, aki látható akar lenni, de közben kicsit bele is vész a saját környezetébe. A fekete haj és a finoman jelzett arc emiatt még fontosabbá válik: ezek tartják össze a személyességet.

A háttér színmezői nem díszletként működnek, hanem szinte pszichológiai térként. A nagy magentaszínű forma, a lila foltok és a türkiz részek egyszerre dekoratívak és nyugtalanok. Az egésznek van valami popos, mégis sérülékeny hangulata, mintha a kép a női megjelenés, az önkép és a festői szétesés határán egyensúlyozna.