Pisák Krisztina: Kék arc nélküli nő

gouache, papír
hátoldalán szignózva

9,5x6 cm

Ebben a képen az a legérdekesebb, hogy a figura szinte ikonként jelenik meg. A fekete háttér előtt a világos arc és az élénk kék ruha rögtön kiemelkedik, mintha nem egy hétköznapi portrét látnánk, hanem valami emlékké sűrített alakot. Az arc alig van kidolgozva, mégis van benne tartás; nem a személyes vonások számítanak, hanem a jelenlét.

A kék ruha viszi igazán a képet. Nem csak öltözet, hanem szinte egyetlen nagy festői tömb, ami megtartja az egész alakot. A vállak és a mellrész sötétebb foltjai miatt a test nem lapos marad, hanem kap valami nehéz, szoborszerű súlyt. Ettől a figura egyszerre törékeny és ünnepélyes.

Jó az is, hogy a keretező, sötét-fekete és szürkés sávok miatt a kép olyan, mintha egy ablakon vagy fülkén át látnánk ezt az alakot. Ez ad neki egy kis zártságot, sőt, valami halk távolságot is. Nem hív közel magához könnyen, inkább ott áll előttünk, csendesen, mozdulatlanul.

Az egésznek van egy furcsa, régi képmás-hangulata, csak minden le van egyszerűsítve a minimumra. Emiatt a festmény nem a hasonlóságról szól, hanem arról, hogyan marad meg valaki színként, testtartásként, sötétből kiváló fényes alakként.