Legát Tibor: A kijárási tilalom alatt mindig köd

Akril, vászon

2024
18x24 cm

Szignózva balra lent

Ebben a festményben az a jó, hogy úgy néz ki, mintha egy városi séta, egy rossz álom és egy gyerekrajz teljesen véletlenül ugyanabba a jelenetbe csúszott volna. A háttérben dőlő, színes házak már eleve kibillentik a valóságot, elöl pedig ott ül ez a vörös kabátos figura, aki valami furcsa, szürkés állatot húz maga után. Ettől az egésznek rögtön lesz egy olyan hangulata, mintha nem történetet látnánk, hanem egy nehezen megfejthető belső jelenetet.

A legjobb benne, hogy semmi sem akar „helyes” lenni. A perspektíva billeg, a formák egyszerűek, a színek kissé ködösek, mégis minden pont ezért áll össze. A városfal szinte díszletként hajlik a szereplők mögé, a föld szürkészöld masszája pedig olyan, mintha az egész jelenet valami bizonytalan, mocsaras emlékezetben játszódna. A vörös kabát különösen erős folt: azonnal odarántja a tekintetet, és köré szervezi ezt a kissé nyugtalanító kis világot.

Van benne valami nagyon jó arányban kevert komikum és szomorúság is. A figura egyszerre esetlen és méltóságteljes, az állat pedig nemcsak szereplő, hanem majdnem jelkép: lehet teher, társ, maradvány vagy egyszerűen csak egy makacsul magával vonszolt darab valami régiből. Ettől a kép nem lesz illusztráció, inkább allegóriaféle — csak nem fennkölt módon, hanem nyersen, kissé sután, és ettől sokkal emberibben.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy nem akarja elsimítani a saját furcsaságát. Nem dekoratív szépségből dolgozik, hanem hangulatból, bizonytalanságból, valami nehezen kimondható belső feszültségből. Kicsit meseszerű, kicsit nyomasztó, kicsit vicces — vagyis pont olyan, mint azok a képek, amikre az ember először csak ránéz, aztán még sokáig visszagondol.