Marko RODICS: Könyv Szemű Kádár 3/1, IMM 1984

Ebben a munkában az a legerősebb, hogy a tekintet helyére most szó szerint könyvek kerülnek. Nem metaforikusan, nem utalásként, hanem két kis, tömör kötet takarja el a szemet, mintha a portré már nem nézne, hanem olvastatná magát. Ettől az egész egyszerre lesz nagyon szellemes és nagyon kellemetlen: a történelmi arc helyén nem látás van, hanem ideológiai szöveg, nyomtatott tudás, betanult narratíva.

A két minikönyv azért működik ennyire jól, mert nemcsak eltakar, hanem jelentést is cserél. A portré arca ettől már nem emberi jelenlétként hat, hanem valami olyan felületként, amelyre ráépültek a magyarázatok, a doktrínák, a hivatalos olvasatok. Mintha a szem helyén már rég nem tapasztalat volna, hanem kész mondatok. Ez a gesztus nagyon pontosan tudja, hogy a történelem sokszor nem azzal vakít, amit látni enged, hanem azzal, amit kötelező olvasni róla.

Külön jó, hogy ezek a kis könyvek ennyire tárgyszerűek és sűrűek. Nem látványosak, nem ordítanak, inkább makacsul ülnek ott, mint két apró, de nehéz blokk. A fekete-fehér portré, a rusztikus fakeret és a könyvborító komolysága mellett ettől az egész kap valami furcsa, száraz iróniát. Nem nagy politikai gesztus, inkább egy pontos szerkesztés: ide két könyv kell, mert a nézés helyét már rég elfoglalta az értelmezés.

Van benne valami különösen hideg elegancia. A munka nem gúnyolódik hangosan, inkább csendben eltolja az arányokat. Ettől a portré hirtelen nem egy ember arca lesz, hanem egy korszak olvasási módja. Olyan tárgy, ami elsőre majdnem visszafogottnak tűnik, aztán egyre világosabb lesz, hogy mennyire keményen beszél a tekintélyről, a szövegről és arról, hogyan lehet valakit könyvekkel is megvakítani.