Pisák Krisztina: Négy asszony és egy csésze tea

gouache, papír, triptichon

hátoldalán szignózva

9x17 cm

Ezen a festményen az a legizgalmasabb, hogy a figurák nem egy közös, tiszta térben jelennek meg, hanem mintha egymás mellé tolt jelenetdarabokban léteznének. A sötét függőleges osztások majdnem paravánként vagy színpadi kulisszaként vágják fel a képet. Balra egy barnás ruhás nő áll lehajtott fejjel, középen sötétebb, kékes alakok sűrűsödnek össze, jobbra pedig egy világos felsőruhás, zöld szoknyás figura hajol előre, mintha épp valamit rendezne vagy kezében tartana.

A kép ritmusát nagyon szépen tartják a ruhaszínek. A barnák, szürkék és tört fehérek közé berobban az a mély kék szoknya a jobb-közép részen, és ettől az egész kompozíció hirtelen életre kap. Nem harsány, de elég erős ahhoz, hogy a szem újra meg újra visszatérjen rá. Olyan, mintha a festmény sötét, tompa belső világában ez lenne az egyetlen tisztán megszólaló hang.

Érdekes az is, hogy a figurák között nincs valódi cselekmény, mégis erősen érződik, hogy összetartoznak. Nem beszélgetnek látványosan, nem néznek egymásra, inkább csak egymás közelében vannak, és ettől az egésznek lesz valami halk társas feszültsége. Olyan benyomást kelt, mint egy régi belső térben zajló női jelenet, amelynek a története már részben kikopott, de a hangulata még megmaradt.

A festésmód ehhez nagyon jól illik. A figurák nincsenek kiélezve, sok minden félúton marad forma és folt között, ezért a kép nem illusztratív, hanem emlékszerű. Inkább felidéz, mint megmutat. Ettől lesz benne valami csendes, zárt és enyhén melankolikus szépség.