Pisák Krisztina: Nő kutyával

gouache, papír

hátoldalán szignózva

Ezen a képen a nőalak szinte beleütközik a nézőbe a sárga ruha erejével. A háttér tele van kapart, maszatos, kékes-szürkés, fehéres festéknyomokkal, egy majdnem széteső vizuális zajjal, és ebből emelkedik ki ez a nagyon zárt, frontális nőalak. Ettől a festmény rögtön kettős természetű lesz: egyszerre fegyelmezett és széteső, ikonikus és nyersen festői.

A nőalak tartása nagyon erős. Nem mozog, nem gesztikulál, inkább áll, mint egy jel. A ruha nagy, sárga tömbje majdnem páncéllá válik rajta, miközben a fehér gallér, a pirosas szemhéj és a kézben tartott kis sötét állat finomabb, sebezhetőbb részleteket hoznak be. Ettől a figura nem egyszerűen „szépen öltözött nő”, hanem valami furcsa őrzőalak, aki egyszerre merev és gyengéd.

Nagyon jó, hogy a kis barna állat ennyire a test közepére kerül. Nem dísz vagy kellék, hanem a kép érzelmi magja. A sárga ruha szinte szétfeszíti a teret, ez a kis sötét forma viszont hirtelen visszahúzza az egészet valami személyesebb, intimebb irányba. Ettől a festményben megjelenik a gondoskodás, a védelem, de nem szentimentálisan, inkább kicsit furcsán, kicsit szertartásosan.

A háttér különösen sokat tesz hozzá ehhez. Olyan, mintha a figura egy zaklatott, sérült, réteges világból lenne kivágva, és pont ettől válik még hangsúlyosabbá a nyugalma. A festmény így nemcsak egy alakot mutat, hanem egyfajta belső tartást is: valakit, aki egy kaotikus képi térben is képes középen maradni, és két kézzel fogni valami kicsi, élő dolgot.