Pisák Krisztina: Pár a téli erdőben

gouache, papír, triptichon

hátoldalán szignózva

12x20 cm

Ebben a képben az a legerősebb, hogy három külön mezőre bontva beszél ugyanarról a témáról: kapcsolódásról és elszigeteltségről. Bal oldalt egy sötét, fa- vagy oszlopszerű forma áll, jobb oldalt egy vázába tett, kézszerű ágforma jelenik meg, középen pedig két alak hajol egymás felé. Ettől a középső jelenet nem önmagában áll, hanem két jelképes, növényi-tárgyi őrzőforma közé szorul.

A középső rész nagyon finom. A két figura alig válik el egymástól, inkább egymásba oldódnak a szürkés-fehér festésben. Az egyik világosabb, majdnem fehéren világító test, a másik sötétebb, földszerűbb alak, és ez a kontraszt szépen tartja a köztük lévő feszültséget. Nem látunk részleteket, mégis teljesen egyértelmű, hogy itt valami bensőséges, halk találkozás történik.

A bal és jobb oldali forma nagyon sokat ad hozzá az olvasathoz. A bal oldali sötét törzs vagy oszlop tömbszerű, nehéz, szinte sírszerű jelenlét. A jobb oldali ágforma viszont olyan, mintha egy kéz lenne, vagy egy kiszáradt növény, ami még mindig felfelé törekszik. Ettől a kép egyszerre lesz emberi és jelképes: a középső kapcsolat két néma, ősi forma között jelenik meg.

A visszafogott, tört színvilág különösen szép. A szürkék, barnák, tört fehérek és halvány sárgák miatt minden puha, tompa és időtlen. Nem drámai, inkább csendesen súlyos. Olyan festmény, amely nem történetet mond el, hanem egy nagyon törékeny közelséget mutat meg úgy, mintha az már félig emlék, félig szimbólum lenne.