Dés Márton: Speedlife

30x40 cm, vegyes technika, feszített vászon
2015

Ebben a képben az a jó, hogy szinte semmiből rak össze egy nagyon erős jelet. A halvány, szürkés-fehér háttér majdnem teljesen kiüríti a teret, és ebbe a csendes mezőbe kerül bele a fekete mutató, meg fölötte ez a két színív — az okkeres-vörös és a rózsaszínes sáv. Ettől a kompozíció rögtön műszerszerű lesz, mintha egy sebességmérő, kijelző vagy valamilyen belső állapot mérőórája jelenne meg előttünk.

A felirat különösen jó húzás, mert egyszerre tűnik direktnek és elcsúszottnak. Nem a szabályos, tiszta „speed” van ott, hanem valami kissé hibás, nyers, átírt változat. Ettől a kép nem technikai ábra marad, hanem kap egy emberi, esetlenebb, ironikus hangot is. Mintha nem egy valódi műszer mutatna valamit, hanem a gyorsaság, a feszültség vagy a felpörgés fogalma lenne képpé fordítva.

Jól működik az is, hogy a mutató és a színmezők nincsenek finoman kidolgozva. A fekete nyíl kemény és egyszerű, a fölötte húzott ívek viszont festéknyomként maradnak jelen. Ettől az egészben van valami nyers energia. Nem steril design, hanem egy kissé ideges, kézzel odatett jelrendszer. A háttér halvány körívei ráadásul azt az érzést adják, mintha a műszer mögött még valami nagyobb, szinte eltörölt szerkezet is ott rejtőzne.

Az összhatás egyszerre minimalista és feszültséggel teli. Olyan kép, ami nem sok elemmel dolgozik, mégis rögtön beindít egy asszociációs mezőt: tempó, túlterheltség, mérés, kontroll, gyorsulás. Attól marad izgalmas, hogy nem dönti el helyetted, ez most egy tárgy képe-e, vagy inkább egy idegállapoté.