Szofink: Kukurik Kávé

15x24 cm marker papír
2021

Itt a hangerő szinte vizuális elemként működik. A hatalmasra nagyított tyúk- vagy kakasfigura úgy tölti ki a képet, mintha nem is egyszerűen rá lenne rajzolva a papírra, hanem épp most törne be a térbe a saját hangjával együtt. A narancssárga háttér és a széteső, hullámzó „kukurikál”-felirat azonnal felpörgeti az egészet: ettől a rajz nem csendes megfigyelés, hanem teljes erejű jelenet.

Az a jó benne, hogy nagyon kevés eszközzel csinál nagy hatást. A fehér test szinte plakátszerűen egyszerű, a piros taréj és a csőr körüli rész pont elég hangsúlyt kap, a tipográfia pedig nem csak szövegként van jelen, hanem hangutánzó díszletként is. Olyan, mintha a hang maga mögött örvénylene, és ettől a figura egyszerre lesz komikus, monumentális és kissé túl sok — a lehető legjobb értelemben.

Van benne valami nagyon felszabadítóan harsány. Nem akar finom lenni, nem akar rejtélyeskedni, inkább teljes nyugalommal vállalja a saját zajosságát. Ettől a kép nem csupán egy baromfiábrázolás, hanem egy kis vizuális ordítás, egy vidám önkifejezési roham. Kicsit olyan, mint amikor valaki már reggel hétkor százszázalékon működik, és ezt mindenki más kénytelen tudomásul venni.

Közben persze pont ezért szerethető: mert a túlzás itt nem hiba, hanem karakter. A rajz egyszerre idéz gyerekrajzos közvetlenséget, popos plakátesztétikát és valami nagyon ismerős falusi vagy hétköznapi hangulatot. Egyetlen nagy hang, egyetlen nagy forma, és már kész is egy teljes kis világ.