Szofink: Vigyázzál, mert!
15x21 cm marker papír
2024
Itt a groteszk és a gyengédség meglepően szépen találkozik. A bonctani pontossággal megrajzolt szív közepén ott kapaszkodik ez a kis, riadt figura, mintha tényleg szó szerint beleesett volna valamibe, amit normálisan csak képletesen szoktunk emlegetni. Ettől a rajz egyszerre lesz vicces, kissé bizarr és nagyon szerethető. A szerelem itt nem rózsaszín köd, hanem anatómiai esemény.
A poén azért működik ennyire jól, mert nem akar túl elegáns lenni. Fog egy elhasznált mondatot — hogy valaki “belesik a szerelembe” — és szó szerint megmutatja, mi történne, ha ez tényleg megtörténne. A kis figura nem hősies, nem romantikus, inkább tanácstalanul sodródik az erek és billentyűk között, mint aki már sejti, hogy ebből nem fog szárazon kimászni. Ez a fajta egyszerű, képi logika nagyon jól áll a rajznak.
A rikító rózsaszín háttér külön sokat ad hozzá. Egyszerre idézi a klasszikus szerelmes vizuális világot, közben viszont még abszurdabbá teszi az egészet, mert a közepén nem szívecskés cukiság van, hanem egy nagy, húsos, részletes szerv. Ettől a kép nem lesz cinikus, inkább játékosan kegyetlen: tudja, hogy a szerelemről mindenki szeret fennkölten beszélni, miközben valójában sokkal inkább valami ilyen csúszós, kiszámíthatatlan, testi ügy.
Van benne valami felszabadító is, hogy nem idealizál. Nem azt mondja, hogy a szerelem szép, hanem azt, hogy bele lehet esni, meg lehet csúszni benne, és közben még akár jól is lehet járni. Ettől a rajz nemcsak poén, hanem egy kis érzelmi karikatúra is: egyszerre nevetséges és igaz, pont úgy, ahogy a legjobb szerelmi mondatok szoktak lenni.
