Ultramarin két nő

gouache, papír

hátoldalán szignózva

14x11cm

Ebben a képen az első, ami igazán megfogja a szemet, az a kék-fehér színvilág szertartásos tisztasága. Az egész olyan, mintha egy ikon, egy porcelánminta és egy belső látomás találkozna ugyanabban a formában. Az ovális keret vagy kapuszerű mező rögtön középre húzza a nézést, és ettől a képnek lesz valami oltárszerű, ünnepélyes tartása.

A középső fehér forma nagyon izgalmas, mert nem lehet egyértelműen eldönteni, micsoda. Lehet fa, szökőkút, csontvázszerű szerkezet, női testre emlékeztető forma vagy valami mindezekből egyszerre. Ettől a kép nem dekoratív motívummá laposodik, hanem elkezd dolgozni benne a bizonytalanság. A két oldalt feltorlódó kék foltok és íves díszítések mintha körülvennék, őriznék vagy éppen benőnék ezt a központi alakzatot.

Nagyon jó az is, hogy a festés nem finoman kidolgozott, hanem erősen gesztusszerű. A kék foltok néhol szinte odacsapottak, máshol vastagabban ülnek meg, ettől a kép egyszerre marad fegyelmezett és élő. A szimmetria miatt lehetne merev, de a kéz mozdulata feloldja ezt. Így nem hideg ornamentikát kapunk, hanem valami lüktető, belső rendet.

Az összhatás különösen szép, mert egyszerre idéz fel vallásos tárgyat, népi motívumot és nagyon személyes, álomszerű képet. Olyan munka, amely nem akarja pontosan megmondani, mit látunk, inkább hagyja, hogy a néző ingadozzon a díszítés, a test és a jelkép között. Pont ettől marad benne valami titok.