Vályi Gábor: Kutya II.

Az ár keret nélkül értendő.

Tus
29,5 x 21 cm

Ebben a rajzban az a jó, hogy a sok gyors, kuszának tűnő barna vonalból nagyon hamar összeáll egy teljes karakter. Nem csak egy fekvő kutyát látni, hanem egy konkrét jelenlétet: kicsit bozontos, kicsit fáradt, teljesen a saját világában van. A fej körüli sűrűbb vonalak különösen jól működnek, mert ettől lesz meg az a kócos, élő textúra, amitől a figura nem tanulmány marad, hanem valaki.

A vonalvezetésben van valami nagyon felszabadult. Nem akar precíz lenni, inkább követi a test ritmusát: ahol kell, besűrűsödik, ahol kell, elenged. Ettől a kutya teste nem merev forma, hanem puha tömeg, súly, szőr, lustaság. Az első láb előrenyúló mozdulata meg külön életet ad az egésznek, mert nem pózt, hanem egy természetes, félálmos helyzetet rögzít.

Az ilyen rajz attól marad meg, hogy benne van a figyelem öröme. Nem túldolgozott, nem akar többet mutatni a szükségesnél, mégis pontosan elkapja azt, amitől egy állat szerethető és jelenvaló lesz. Olyan, mint egy gyors, biztos kézzel odatett vizuális emlékmorzsa.