Vályi Gábor - Miles
Vályi Gábor: Belső érintetlenség c. kiállításáról. Részletek hamarosan!
Az ár keret nélkül értendő.
Itt a figura tartása visz mindent. Az ülő férfi nem pózol, nem néz ránk, nem akar hatni — mégis nagyon erős jelenléte van. A könyökre támaszkodó, előredőlő testhelyzet, az összezárt kéz és a napszemüveg együtt olyan benyomást keltenek, mintha valakit egy nagyon pontos, elkapott pillanatban látnánk: várakozás, fáradtság, önuralom és egy kis távolságtartás egyszerre.
A rajz ereje főleg a fekete vonalak sűrűségéből jön. Nem sima, elegáns tollrajz, hanem karcos, idegesen építkező vonalháló, ami a zakóban, a nadrágban és az árnyékban különösen jól működik. Ettől a figura nem lapos marad, hanem tömege lesz. A sötét mellrész és a lábak körüli keresztvonalak szépen lesúlyozzák az alakot, miközben a fehér papír elég levegőt hagy neki.
Jó döntés, hogy az arc nincs túlrészletezve. A szemüveg, a fej dőlése és a száj körüli pár jelzés bőven elég ahhoz, hogy karaktere legyen. Nem portréhűségre megy rá, hanem jelenlétre. Pont emiatt működik benne az, hogy egyszerre konkrét ember és kicsit archetípus is: egy városi figura, akinek van stílusa, de nem kell hozzá sok szöveg.
A díszes, aranyos keret meglepően jól áll neki. Szép ellentétet csinál a nyers, gyors, fekete-fehér rajzzal. Ettől a munka nem csak vázlatnak hat, hanem kap egy kis méltóságot, sőt egy kis iróniát is: mintha egy pillanatnyi, odakapott megfigyelés lenne ünnepélyesen kiemelve. Ez a feszültség nagyon jót tesz az alkotásnak.
