Vályi Gábor: Strandoló nő

Az ár keret nélkül értendő.

Akvarell
24 x 18 cm

Ebben az akvarellben az a legjobb, hogy nem a nagy panorámára megy rá, hanem egy nagyon emberi léptékű vízparti pillanatot fog meg. A zöld domboldal elég sűrű ahhoz, hogy tartsa a hátteret, de nem nehezedik rá a képre; előtte a víz szinte tejszerűen világosodik ki, és ettől az egész jelenetnek lesz egy puha, nyári nyugalma. Nem látványosságként működik, inkább úgy, mint egy hely, ahol tényleg jó lenne pár percig csak állni vagy úszni.

A bójasor különösen jó részlet. Az a pár piros pont és a köztük futó fehér ív egyszerre rendezi meg a teret és ad neki valami nagyon hétköznapi, strandos valóságot. A vízben lévő apró alak ettől nem elveszik, hanem pont emberi méretet ad a képnek. Hirtelen nem csak tájat nézünk, hanem egy használatban lévő helyet, ahol valaki épp benne van a nyárban.

Szépen működik az is, hogy a domboldal nincs túlmagyarázva. A zöld foltok, a világos sziklás részek és a kis ház a jobb felső oldalon épp csak annyira vannak jelen, hogy meglegyen a hely karaktere. Ettől a szem nem akad el a részletekben, hanem szépen bejárja a képet: part, víz, bóják, háttér.

Nekem attól szerethető ez a munka, hogy teljesen hétköznapi, és pont ettől hiteles. Nem akar monumentális lenni, csak nagyon pontosan felidézi azt a csendes, meleg, vízparti állapotot, amikor semmi különös nem történik, mégis minden a helyén van.