Vályi Gábor: Strandolók II.

Az ár keret nélkül értendő.

Akvarell
24 x 18 cm

Ebben az akvarellben az a jó, hogy szinte a semmiből rak össze egy teljes nyári jelenetet. Nagyon kevés eszközzel dolgozik: halvány vízfelület, távoli dombvonal, néhány apró emberalak, egy-két csónak — mégis rögtön ott van benne a tó nyitottsága és az a lassú, semmittevős idő, ami csak ilyen vízparti képeken tud ennyire pontosan megjelenni.

Az apró fürdőző figurák különösen jól működnek. Nincsenek részletezve, inkább csak jelek, mégis mindegyiknek megvan a saját helye és ritmusa a vízben. Ettől a kép nem üres táj marad, hanem belakott tér lesz: valaki úszik, valaki áll, valaki csak lebeg, messzebb pedig ott a csónak, ami szépen kitágítja az egész jelenetet. Nem egy főszereplője van, hanem egy egész laza, nyári közössége.

A színek visszafogottsága sokat ad hozzá. A szürkészöld víz, a ködös ég és a tompa háttérdombok miatt a képnek nincs képeslapszerű csillogása, inkább valami halk, emlékszerű nyugalma van. Mintha nem a strand látványosságát festette volna meg valaki, hanem azt az érzést, amikor a tóban mindenki egy kicsit lelassul.

Nekem attól működik igazán, hogy nem akar nagy pillanatot csinálni ebből a jelenetből. Egyszerűen csak megmutatja, milyen, amikor emberek szétszóródnak a vízben, és a táj, a testek meg a csend szépen egy ritmusba kerülnek.