Vályi Gábor: Vízpart

Az ár keret nélkül értendő.

Akvarell
18 x 12 cm

Ebben az akvarellben az tetszik a legjobban, hogy mennyire könnyű kézzel van összerakva, mégis teljesen megvan benne a hely atmoszférája. A mélykék vízsáv lent nagyon szépen összefogja a képet, fölötte pedig a zöldek és a halvány, köves-sziklás domboldalak nem részletekben, hanem foltokban épülnek fel. Ettől nem topográfiai pontosságot kapunk, hanem egy nagyon tiszta benyomást: fény, meleg, távolság, nyári levegő.

A bal oldali sötétebb parttömeg külön jó ellenpont, mert stabilitást ad a kompozíciónak, miközben a háttér szépen feloldódik. A dombok nem kemény kontúrokkal állnak előttünk, inkább mintha a szem lassan rakná össze őket. Ettől a képben van valami emlékszerű lágyság, mintha egy utazásból nem a részletek, hanem a táj ritmusa maradt volna meg.

A két apró madár fent nagyon finom gesztus. Alig észrevehetők, mégis megnyitják az eget, és adnak az egésznek egy kis mozgást. Szép az is, hogy a papír fehérje sok helyen lélegezni hagyja a képet, így semmi nem lesz túlfestett vagy nehéz.

Az ilyen munka nekem attól működik, hogy nem akar nagyot mondani, mégis nagyon pontosan eltalál egy nyugodt, szabad pillanatot. Olyan, mint egy gyorsan feljegyzett tájélmény, ami pont a könnyedsége miatt marad meg.