Marko RODICS: Százas Szög Szemű Kádár 3/1, IMM 1982

Ebben a munkában az a legélesebb, hogy a portré tekintetét szinte teljesen kivonja az emberi tartományból. A könyvborító fekete-fehér arca első pillantásra hivatalos, hűvös és ismerős, aztán feltűnik a két apró, sötét fémkorong a szemek helyén, és az egész rögtön elbillen. Nem nagy gesztus, nem látványos rombolás, inkább valami száraz, mérnöki pontosságú beavatkozás: mintha a nézés helyére egyszerűen szerelvényt tettek volna.

Pont ettől működik ennyire jól. A durva fakeret, a téglafal, a könyv fegyelmezett tipográfiája és a kis fém elemek együtt olyan tárgyi világot hoznak létre, ahol a történelem már nem elvont fogalom, hanem anyag, rögzítés, felület, csavar, nyom. A szemek helyén lévő korongok egyszerre tűnnek vakfoltnak, célkeresztnek és valami ipari pótléknak. Ettől a portré nem egyszerűen eltakarva van, hanem mintha gépiesítve, kiszerelve, újrafunkcionálva lenne.

Van benne valami különösen hideg humor. A hatalom arca itt nem démonizálva vagy kifigurázva jelenik meg, hanem finoman műszaki problémává alakítva. Mintha nem személy lenne többé, hanem történelmi berendezés, amelyen valaki elvégezte a minimálisan szükséges módosítást. Ez a visszafogottság adja az erejét: nem kiabál, nem magyaráz, csak odatesz két kicsi, kemény jelet a legérzékenyebb pontra, és ezzel teljesen átírja az arcot.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy alig csinál valamit, de azt pontosan ott csinálja, ahol a legjobban fáj. Tárgyszerű, fegyelmezett, szinte szerény, közben mégis tele van történelmi idegfeszültséggel. Olyan, mint egy nagyon halk, nagyon száraz mondat arról, hogyan lesz a tekintetből mechanika, az emlékezetből pedig szerelt felület.