Szofink: Álmodban mindig repülök!

15x21 cm marker papír
2024

Ebben a rajzban van valami nagyon tiszta, majdnem gyerekkori boldogság. A repülő elefánt figurája eleve ismerős mesevilágot idéz, de itt nem nosztalgikus díszletként működik, hanem egy egyszerű, nagyon közvetlen mondat hordozójaként: „álmaimban mindig repülök.” Ettől az egész hirtelen nem csak cuki lesz, hanem kicsit szomorkás is, olyan módon, amitől rögtön közelebb kerül az emberhez.

A mélykék háttér különösen jól áll neki. Szinte teljesen kiemeli ezt a kis lebegő lényt, a sárga kalapot, a hatalmas rózsaszínes fület és a kezében tartott tollat, mintha tényleg csak egy álom belsejében úszna. Nincs körülötte semmi felesleges, ezért minden figyelem erre a furcsa, kedves repülésre esik. A kép nem bonyolít, hanem leegyszerűsít — és pont ettől tud ennyire pontos lenni.

A humor is szépen, halkan működik benne. Nem harsány geg ez, inkább egy olyan félmosoly, ami mögött ott van valami nagyon emberi vágy: hogy legalább álmunkban könnyebb legyen a test, egyszerűbb legyen a világ, és menjen az, ami ébren talán nehezebben. A repülő elefánt ezért nem csak mesealak, hanem egy kis önportré is lehet bárkiről, aki a saját nehézkedése ellenére belül még mindig lebegni akar.

Az ilyen rajzok attól jók, hogy elsőre naivnak tűnnek, aztán kiderül, hogy nagyon finoman találnak el egy érzést. Könnyű, színes, szerethető, mégis marad benne egy kis melankólia. Olyan, mint egy gyerekkönyvből kiszökött mondat, ami felnőtt fejjel már sokkal többet jelent.