Szofink: Chucky

15x21 cm marker papír
2024

Ez a rajz nagyon pontosan érzi, hogy a „belső gyermek” fogalma önmagában már rég túl puha ahhoz, hogy leírja, mi zajlik valójában az ember fejében. Itt nem egy ölelésre vágyó kis lény bukkan elő, hanem egy teljesen felspannolt, késsel hadonászó, sértett miniszörny, aki láthatóan nem önismereti munkafüzetre, hanem azonnali megtorlásra vágyik. Ettől a kép egyetlen mozdulattal kifordítja a terápiás közhelyet, és valami sokkal viccesebb, sokkal ismerősebb irányba tolja el.

A figura azért működik ennyire jól, mert egyszerre ijesztően ismerős és teljesen nevetséges. A vörös haj, a kék kezeslábas, a túlméretezett kés és a butácska, mégis fenyegető kis tekintet pont azt a gyermeki dühöt sűríti magába, amit normál esetben szépen átkeretezünk “határhúzásnak” meg “önérvényesítésnek”. Itt viszont nincs finom csomagolás: csak áll előttünk ez a kis idegbeteg figura, és nagyon világosan megmutatja, milyen, amikor az ember belső világa már nem szelíd, hanem sértődött bosszúfantáziákban kommunikál.

Külön jó benne, hogy vizuálisan is mennyire tiszta. Nincs túlbonyolítva, nincs telepakolva részletekkel, a poén azonnal érkezik. A fehér háttér, a vastag kontúr és a néhány élénk szín miatt az egésznek van egy plakátszerű, szinte gyerekrajzos direktsége, ami még jobban ráerősít a tartalom abszurditására. Mintha egy óvodai foglalkozás és egy horrorparódia véletlenül ugyanarra a papírra került volna.