Szofink: Kedves Naplóm

15x21 cm marker papír
2024

Ebben a rajzban az a legütősebb, hogy a politikai rajz és a hálószobai naplóintimitás teljesen indokolatlanul, mégis tökéletesen összeér benne. A hason fekvő figura gyerekes pózban írja a naplóját, miközben a szöveg olyan, mintha egy diktatúra rajongói klubjának belső levelezéséből szivárgott volna ki. Ettől az egész egyszerre lesz puha, személyes és nagyon mérgező. A kép humora nem abból jön, hogy hangos, hanem abból, hogy milyen ártatlan formában csomagol valami egészen nyugtalanítót.

A figura különösen jól van eltalálva. Nem fenyegető, nem hősies, nem karikaturisztikusan gonosz, inkább kissé kisszerű és lelkes. Ettől lesz igazán kellemetlenül pontos: nem valami nagy történelmi démonként látjuk, hanem mint valakit, aki teljes meghatottsággal, szinte kamaszos hevülettel jegyzi le a maga kis rajongó mondatait. A holdas, csillagos sarokdísz még rá is erősít erre a naplós, esti, bizalmas hangulatra, amitől a tartalom még abszurdabbul cseng.

Nagyon jó benne, hogy a rajz nem próbál nagy vizuális trükkökkel dolgozni. A fekete vonal, a szinte gyerekrajzos egyszerűség, a szöveg központi szerepe mind azt szolgálják, hogy a néző azonnal ráessen a jelenet furcsa logikájára. Olyan, mintha propaganda, infantilizmus és magány egyetlen kis papírszínházban találkozna. A humor emiatt nem csak politikai, hanem pszichológiai is: pontosan érzi, mennyire röhejes és mennyire ijesztő, amikor a hatalom iránti vágy rajongó érzékenységgel keveredik.

Az ilyen munka attól marad meg, hogy nem akar többnek látszani egy jó rajznál, közben viszont nagyon sok mindent sűrít magába. Egyszerre gúnyos, szomorú és kicsit hátborzongató. Elsőre nevet az ember a helyzeten, aztán lassan megérkezik az utóíze is: hogy ez a fajta odaadás nem csak nevetséges, hanem veszélyesen ismerős is tud lenni.