Szofink: Karácsony

15x21 cm marker papír
2024

Ebben a rajzban az a különösen szép, hogy úgy néz ki, mintha egy gyerekmeséből, egy álomból és egy kis apokalipszisből egyszerre érkezett volna. Fent hold, csillagok és sötétkék ég, középen fogaskerékszerű forma és lebegő szivárvány, lent pedig lángok és egy furcsán kopár talaj — minden ismerős, mégsem áll össze egyetlen konkrét történetté. Ettől az egész inkább hangulatként működik, mint jelenetként: valami olyasmit mutat, amit az ember inkább érez, mint megfejt.

A kompozícióban nagyon jól találkozik a mesei egyszerűség és a szimbolikus sűrűség. A függönyszerű sötét formák mintha egyszerre lennének fák, díszlet és éjszakai takarás, a középső motívumok pedig olyanok, mintha valami belső szerkezet tárulna fel. Fogaskerék, csepp, szivárvány, láng — mindegyik önálló jel, de együtt valami finoman nyugtalanító rendszert alkotnak. Olyan, mintha a természet, a gép és az érzelem ugyanabban a kis univerzumban próbálna helyet találni magának.

Nagyon jót tesz neki a színvilág is. A mély kék háttérben a sárga hold és csillagok, a halvány rózsás forma, a lila szivárvány és a narancsos lángok egyszerre adnak neki derűt és feszültséget. Nem harsány, inkább tisztán rétegzett. Van benne valami templomablak-szerű, valami naiv szürrealizmus, és közben valami teljesen személyes is, mintha egy belső tájkép lenne leegyszerűsített jelekre fordítva.

Jó benne, hogy nem akar okosabbnak látszani a saját titkánál. Nem magyaráz, nem illusztrál túl, csak kinyit egy kis mitológiát. Ettől egyszerre dekoratív és sejtelmes: lehet benne látni kozmikus rendet, gyermeki képzeletet, kis világvégét vagy épp valami belső újjászerveződést. Az ilyen munka attól marad meg, hogy nem lezár, hanem nyitva hagy maga után egy állapotot.