Szofink: Napkitörés

15x21 cm marker papír
2024

Ebben a rajzban az a jó, hogy a kozmikus léptéket teljesen lehozza óvodai civakodásba, és ettől lesz igazán szerethető. A bolygók itt nem égitestek, hanem kis sértődős, izgő-mozgó karakterek, a Nap pedig nem fennkölt központi erő, hanem inkább egy túlpörgött, panaszkodó főszereplő, aki láthatóan már megint mond valamit a többieknek. A „Napkitörés” cím ezért különösen jól ül: egyszerre csillagászati jelenség és teljesen emberi hiszti.

A rajz humora abból jön, hogy minden figura kapott valami apró személyiséget. Van, aki csak lebeg és néz, van, aki buborékokat fúj, van, aki épp felvonul, más meg mintha csak sodródna az eseményekkel. Ettől az egész olyan, mint egy kis galaktikus társasjáték vagy egy családi jelenet az űrben, ahol mindenki külön világ, de azért ugyanabban a káoszban kering. A sok szín külön jót tesz neki: könnyű, játékos, tele van mozgással, és közben egy pillanatra sem válik túl cukivá.

Van benne valami nagyon felszabadítóan gyermeki is, de nem buta módon. Inkább úgy, hogy a világmindenséget egyetlen laza kézmozdulattal átfordítja hétköznapi idegrendszerré. A bolygók közti távolságok helyett itt hangulatok vannak, tudomány helyett karakterek, és pont ettől működik. Nem az univerzum rendjét mutatja meg, hanem azt, mennyire emberi még a káosz is, ha elég jó vonalakkal van megrajzolva.

Az ilyen kép azért marad meg, mert könnyednek látszik, közben pedig nagyon pontos ritmusa van. Elsőre vidám, másodszorra már tele van kis viszonyokkal, reakciókkal, hangsúlyokkal. Olyan, mint egy gyerekrajz és egy mini társadalmi modell keresztezése — csak itt minden bolygó, és mindenki kicsit bolond.