Szofink: Világos

15x21 cm marker papír
2024

Ebben a rajzban az a legjobb, hogy egy nagyon egyszerű gyerekkori helyzetből csinál majdnem kozmikus jelenetet. A kis figura ott ül a sötétlila térben, egyik kezében zseblámpa, a másikban plüss, és a lámpafény akkora, hogy szinte külön világgá nő alatta. Ettől a kép egyszerre marad gyermeki és lesz valami egészen monumentális. Nem csak arról szól, hogy valaki fél a sötétben, hanem arról is, hogy milyen hatalmas dolog tud lenni egy pici ember kezében a saját fénye.

Nagyon jó benne ez az aránytalanság. A gyerekalak kicsi, merev, kissé riadt, a tekintete tágra nyílt, közben a sárga fénykúp elfoglalja a kép nagy részét, mintha nem is egyszerű zseblámpa lenne, hanem valami belső erő vagy túlélőösztön, ami utat vág a sötétben. A plüssállat külön sokat hozzátesz ehhez: nem díszlet, hanem biztonsági tárgy, kapaszkodó, egy kis puha szövetséges ebben a sötétlila világban.

A színek is nagyon szépen viszik a hangulatot. A mély lila háttér és a vakító sárga fény olyan tisztán feszül egymásnak, hogy az egész kép szinte ikonként működik. Nincs túlrészletezve semmi, és pont ettől ennyire erős. Olyan, mint egy gyerekkori szorongás és bátorság leegyszerűsített emblémája: kevés vonal, kevés szín, de nagyon pontos érzet.

Van benne valami megható is, mert a figura nem hősiesen néz szembe a sötéttel, inkább csak teszi, amit lehet. Világít, szorítja a plüsst, és próbál jelen maradni. Ettől a rajz nem nagy drámát csinál a félelemből, hanem valami sokkal ismerősebbet mutat: azt a pillanatot, amikor az ember még kicsi, még fél, de már van nála valami, amivel neki lehet menni az éjszakának.